Sladana Bukovac: Szellemmajom

Avagy “Egy pszichológus viszontagságai”

Egyik osztálytársam jóvoltából múlthéten kaptam kölcsön ezt a könyvet, amelyet nem hogy nem kértem, de a létezéséről sem tudtam. Miután a fülszöveg ígért nekem háború utáni korrupciót, internetes társkeresést, bordélyházakat és transzszexuálisokat, s állítólag a kritikusok ezt a regényt a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik, kedvem lett beleolvasni. Vajon hogyan kapcsolódnak ezek mind össze?A könyv háromnegyedéig az volt az érzésem, hogy ez a könyv nem szól semmilyen nagyobb volumenű dologról, mégis olvasmányos és letehetetlen. Pavel személyisége egy idő után szimpatikussá vált, bár néhol nem tudtam hová tenni. Az általa kitalált nevek szórakoztattak (Vén Róka, Morális Gyötrődés, Szivárványharcos..), tetszett az a kis pszichológiai háttér, a különféle emberek bemutatása, s az, ahogyan Pavel doktor lassan egy kezelendő pácienssé változott a történések áradatában. A könyv utolsó része meglepett a hosszú eseménytelenség után, s bár már 30 oldallal a vége előtt lehetett sejteni a záróakkordot, gyorsan faltam az oldalakat, hogy bizonyosságot nyerjek.

A könyv jó elmerengni és továbbgondolni a dolgokat, életünket, környezetünket, rájövünk, hogy nyugodt szívvel kérhetnénk mi is papírt egy helyi Paveltől poszttraumás-stressz miatt, s tetszett a doktor olykor előbukkanó szarkazmusa, amelyet a gyomorsav-túltengésre fogott. Először furán vélekedtem a címről, de miután elértem ahhoz a ponthoz, hogy megértsem miértjét, egyből pálfordulás következett, s örültem, amiért nem a kacsacsőrű emlőst vagy a foltos hiénát választotta az írónő.

Mint írtam volt, olvasmányos, a vége pörgős, megérte elolvasni, de soha nem lesz életem legjobb könyve. Kedvenc mondatom belőle pedig minden kétséget kizárólag a következő: „A pszichés zavarok diagnózisai közé sürgősen be kellene vezetni azt a szót, hogy „hülye”.”

 

szerzemény: Gumimatrac a Gangeszen.

Egy hete kaptam készhez Steiner Kristóf első könyvét, mely a Gumimatrac a Gangeszen címet viseli egy molyos tagnak köszönhetően. Régóta fájt a fogam erre az irományra, nagyjából azóta, hogy volt szerencsém felfedezni, Kristóf  álszerénysége és életvitele igen is valóságos, s nem egy feltűnési-viszketegségben szenvedő meleg vegán médiabohóc. Néhány cikkét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy érdekes és szimpatikus a személyisége, különleges és bölcs gondolatokkal, s általa ismertem meg jobban a Kabbala vallást. Sort kerítek az elolvasására, amint lesz időm. A Lélekbonbont Szenteste körül végeztem ki, s tetszett, de ettől az első könyvétől egy kicsit többet várok. Ja, és a könyveket megvásárolva – mint a borítót figyelmesebben tanulmányozva kiderült –  támogattam a Kids Creating Peace nevű muszlim-zsidó-keresztény békeprogramot. Nos, ez remek.

 

Várólista (1)

Justin Cronin : A szabadulás
H.P.Lovecraft legjobb művei
Isa Schneider: Különös szerető
Stieg Larsson: A tetovált lány (újraolvasás)
Neil Gaiman: Csillagpor (ajánlás)

 

 

Anne Rice: Interjú a vámpírral

A könyv, amelyet szenvedve végeztem ki. Semmit sem olvastam még Anne Rice-tól, s valószínűleg nem is ez a legjobb kezdés, de a Vámpírkrónikáknak ez az első része, gondoltam haladjunk hát sorban. Valahogy többet vártam (de azért nem szegte kedvem, és nem írom feketelistára az írónő nevét) és csalódtam. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, vontatott. Lehet az a probléma, hogy nekem ez a visszaemlékezés szintű cselekményleírás – amelyről mindig elfeledkeztem, mert nem igazán hatott interjúnak – nagyon nem tetszik. Pár oldal betoldásnak, vagy esetleg egy fejezetnek még elmegy, de így, 286 oldalon soknak tartottam, s attól függetlenül, hogy interjúról van szó, a nagy része szőrszál-hasogatóan részletesnek bizonyult. (Szeretem én a szép és hosszú leírásokat, nem erről van szó.) A történetet fele ekkora terjedelemben is lehetne közölni, néhol az volt az érzésem, hogy ha átlapoztam volna pár oldalt, akkor sem maradtam volna le jóformán semmiről. Továbbá hiányoztak Louis élettörténetéből – ha már ilyen bő lére lett eresztve – váratlan fordulatok és csavarok (vagy legalábbis valami, ami hat annyira az érzelmeimre, hogy pár pillanatra a földhöz kívánjam csapni a könyvet, vagy lefejeljem az íróasztalt megvilágosodás gyanánt). Louis karakterében egyszerűen nem sok dolgot láttam, Claudia akaratossága nem mindig tetszett. Lestatról 20 oldalanként változott a véleményem. Madeleine-t nem értettem, hogy egyáltalán miért van benne. Armandról csak a végén bukkant fel pár oldal erejéig, ő még szimpatikus. Viszont tetszett a megvilágítás, miszerint nem is olyan jó a vámpírlét, s belegondolva tényleg borzalmas lehet örökké élni.

Fülszövegért

Moly.hu-s profil

 

Eva Hornung: Kutyafiú

A békéscsabai könyvtárban találkoztam ezzel a könyvvel először: a párom kivette, én pedig elolvastam a fülszöveget. Látszólag német nevű szerzőnő, aki valójában ausztrál, de a regény Moszkvában játszódik. Ezt meglehetősen furcsának tartottam, de tetszett az alapötlet, ezért amint lehetőségem adódott rá, el is olvastam, s azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam.

Ha valaki könnyed, szórakoztató regényt várt a cím, vagy esetleg a borító alapján – ahogyan azt én gondoltam – akkor nagyot téved. A történet nyomasztó és elgondolkodtató, s biztos vagyok benne, hogy a befogadók  nagy része átértékeli, vagy legalábbis elgondolkozik saját életminőségén. A főszereplő egy akkor négy éves kisfiú, kinek eltűnnek a szülei, s miután minden ehető dolgot felélt a lakásban, elhagyja azt. Hamar rátalál egy vemhes szuka kutyára, aki „örökbe fogadja” a fiút, Romocskát, s innentől teljesen megváltozik az élete. Afféle modern Mauglivá válik, ahol hamar szembesül a kutyák Sir Kánjával: az éhezéssel, a hideggel, a nélkülözéssel, s az őket körülvevő zord világban rejtőzködő veszélyekkel és ellenségekkel.

A könyv második felében kicsit elszakadunk a kutyáktól az emberi alakok megjelenésével, akik által részünk lesz hatalomfitogtatásban, kapzsiságban, brutalitásban, meg nem értésben és egy cseppnyi szeretetben is.

Mindenképpen megérte elolvasni, az utolsó két oldal pedig továbbgondolásra sarkallt, s képzeletben odavéstem egy halvány miértet a zárszóhoz.

Fülszövegért

Moly.hu -s profilért

 

Welcome – poszt

Üdvözlök minden kedves idetévedő olvasót! :]

Pár éve már tettem egy kísérletet könyves blog készítésre, hogy aztán egy nap, különösebb ok nélkül töröljem. Most ismét erre adtam a fejem, meglátjuk, meddig marad életben ez a lap. Nem is szaporítom a szót.