Nevada Barr: 13 ½

Hú. A borító azonnal elnyerte a tetszésem, a cím meg… kíváncsivá tett, mi az a tizenhárom és fél, a fülszöveget elolvasva pedig nem volt már kétségem, hogy el akarom-e olvasni. Nem számítottam ennyire borongós regényre, de részemről letehetetlen volt. Sok prológussal találkoztam, ami unalmasnak bizonyult és felesleges szócséplésnek, viszont Nevada Barr könyvénél már az első oldalon izgalmat kaptam. Élvezetes volt, ahogyan szép lassan összeállt minden kis részlet és megértettem mindent. Az ötlet kiváló és megdöbbentő, viszont a kivitelezéssel voltak kisebb-nagyobb problémáim. Például elég kevésszer találkoztam olyan könyvvel, amelyben helyesírási hibák és elgépelések vannak szép számmal, és néhány helyen fura volt a nyelvezet is. Szeretem ezt a témát, amikor az ember saját gondolatainak a rabjává válik, a kettős – kissé skizofrénnek ható – életet és a személyiségfejlődést, amin Dylan keresztülmegy. A megbotránkoztató epilógus pedig azért megbotránkoztató, mert valljuk be, többnyire igaz.