várólista (2 1/2)

Justin Cronin : A szabadulás
H.P.Lovecraft legjobb művei
Isa Schneider: Különös szerető
Stieg Larsson: A tetovált lány (újraolvasás)
Neil Gaiman: Csillagpor (ajánlás)
Nevada Barr: 13 1/2 
A és B Sztrugackij: Nyugtalanság
Düledék palota – Klasszikus rémtörténetek
Paul Burston: Szégyentelen 
Rothfuss Patrick: A bölcs ember félelme
Dmitry Glukhovsky: Szürkület

 

Isa Schneider: A különös szerető

„A 20-21. században is születnek polihisztorok. Iza Schneider erdélyi származású írónőre minden kétséget kizáróan illik ez a titulus, hiszen orvosi pályáján éppúgy sikeres, mint festőművészként és íróként. Vallja, hogy “az ember nem él olyan keveset, hogy egyetlen szakmát űzzön.” 

No hát, szánom-bánom, nem hallottam még Schneiderről – illetve igen, de csak egy könyvcímet a párom által, semmi több – ezért kíváncsivá tett, hogy mit tud ez a nő. A borító kellően posztmodern és az írónő festette, nincs okom panaszra.

Amikor először láttam, hogy az egész egy levélformába öntött visszaemlékezés, kicsit húztam a számat, mert nem szeretem az efféle könyveket, de ez más volt. A közepe-táján már azt éreztem, hogy „na, ez a Schneider tud írni!”, a regény végén pedig csak kapkodtam a fejem az események forgatagában. Egy élmény volt végigolvasni, tetszett a hangulata, az általa kitalált élettörténet pedig fantasztikus és hihetetlen. Felkavaró és elgondolkodtató, szegény Mayát egyre jobban sajnáltam és azonosultam vele.

 Azt hiszem, nem ez az egyetlen könyv, amit Isa Schneidertől olvasok.

 

Nevada Barr: 13 ½

Hú. A borító azonnal elnyerte a tetszésem, a cím meg… kíváncsivá tett, mi az a tizenhárom és fél, a fülszöveget elolvasva pedig nem volt már kétségem, hogy el akarom-e olvasni. Nem számítottam ennyire borongós regényre, de részemről letehetetlen volt. Sok prológussal találkoztam, ami unalmasnak bizonyult és felesleges szócséplésnek, viszont Nevada Barr könyvénél már az első oldalon izgalmat kaptam. Élvezetes volt, ahogyan szép lassan összeállt minden kis részlet és megértettem mindent. Az ötlet kiváló és megdöbbentő, viszont a kivitelezéssel voltak kisebb-nagyobb problémáim. Például elég kevésszer találkoztam olyan könyvvel, amelyben helyesírási hibák és elgépelések vannak szép számmal, és néhány helyen fura volt a nyelvezet is. Szeretem ezt a témát, amikor az ember saját gondolatainak a rabjává válik, a kettős – kissé skizofrénnek ható – életet és a személyiségfejlődést, amin Dylan keresztülmegy. A megbotránkoztató epilógus pedig azért megbotránkoztató, mert valljuk be, többnyire igaz.

 

Paul Burston: Szégyentelen

Fogalmam sem volt a regény tartalmáról, de nem azt kaptam, amit vártam. Sok helyen kifejezetten ízléstelen megfogalmazásokkal találtam szemben magam, amelyet könyvekben nem igazán tűrök meg. Folyamatosan a Fiúk a klubból c. sorozatra kellett asszociálnom, de valahogy az szórakoztatóbb. A minden oldalon elhangzó „felszippantott egy csíkot” kifejezetten irritált – miért nem lehet másképpen leírni, könyörgöm… – és ez az egész kábítószeres szál. De végtére is hasznos, hiszen már majdhogynem tudom, hogyan kell ketamint főzni, és mi a hatása a crystallal együtt. Összefoglalván, ez a könyv mindent leír, ami miatt sztereotípiái vannak az embereknek a melegekről és utálják őket, engem is folyamatosan az undor környékezett a felvázolt életvitelt látván. A hetero kapcsolatok is annyira kaotikusak és borzalmasak…  Az egyetlen rész, amelyen elmosolyodtam, a lábkörmös volt. De az is csupán fél oldal. A vége pedig kifejezetten kiszámítható és klisés, „na most már be kellene fejezni a történetet, gyorsan tegyünk bele valami még botrányosabbat, mondjuk majdnem öljünk meg egy szereplőt” zárlatra sikeredett. És ki a szégyentelen? Mindenki?

Nem, nem tetszett.

 

várólista (2)

Justin Cronin : A szabadulás
H.P.Lovecraft legjobb művei
Isa Schneider: Különös szerető
Stieg Larsson: A tetovált lány (újraolvasás)
Neil Gaiman: Csillagpor (ajánlás)
Nevada Barr: 13 1/2 
A és B Sztrugackij: Nyugtalanság
Düledék palota – Klasszikus rémtörténetek
Paul Burston: Szégyentelen 
Rothfuss Patrick: A bölcs ember félelme

 

szerzemények (február).

Idén sokkal korábban jött a Karácsony, vagy épp tavaly túl későn. A lényeg a lényeg, megleptem magam hat könyvvel, amelyet mindenképpen szerettem volna elolvasni valamilyen úton-módon, így a várólistám is kibővült. Már csak olvasni kell 🙂

Nevada Barr: 13 1/2 
A és B Sztrugackij: Nyugtalanság
Düledék palota – Klasszikus rémtörténetek
Paul Burston: Szégyentelen 
Stieg Larsson: A tetovált lány
Rothfuss Patrick: A bölcs ember félelme

 

Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

Megjelenése óta kíváncsi vagyok, s szeretném elolvasni, most végre sor került rá. Nos, úgy vélem, egy önéletrajzi elemekre épülő, emlékekből álló könyvet nehéz értékelni, hiszen ha egyes része nem nyernék el tetszésem, akkor az illető életét minősíteném.

Nem vártam se többet, sem kevesebbet; amit olvastam, tetszett, s gyorsan át tudja rágni magát rajta az ember. Néhol megdöbbentett, hogy miket élt át Kristóf, s néhány részletnél szkeptikussá váltam, mert hihetetlen, hogy valaki ennyi mindenen keresztülmenjen. Kicsit irigyeltem is, hiszen legtöbbünknek valószínűleg soha nem lesz része ilyen élményekben és kalandokban. A Lélekbonbonnál sokkal őszintébb, szókimondóbb, személyesebb, egyszóval: jobb. Bár ezt döntse el mindenki maga.

Aki csak a médiában bohóckodó, színészkedő Kristófot ismeri, annak “meleg” szívvel ajánlom, mert megismerheti az igazi oldalát, s sok kiváló gondolat található benne. Kikapcsolódásnak tökéletes.

 

Justin Cronin: A szabadulás

Tavaly találkoztam ezzel a könyvvel, egy ismerősöm ajánlgatta a buszon utazva –emlékszem, szinte más bele sem fért az oldaltáskájába-, akit nagyon kedveltem, de sajnos mostanság nem beszélünk. Azóta nem tudtam kiverni a fejemből a borítóját, ami szerintem igen jóra sikerült.

Most végre megszereztem Nitának köszönhetően, és alighanem ez a leghosszabb könyv, amelyet mostanában elolvastam. Nagyon furcsálltam, hogy két ember fordította, úgy nagyjából fele-fele arányban. Az első öt könyv igazán tetszett (11 könyvre van osztva a kötet), majd érezhető lett a stílusváltás az újabb fordító miatt, s bár a második felében történtek a legizgalmasabb dolgok, mégis nyögvenyelősen ment néhány rész. (Eddig bele sem gondoltam, mennyi múlik a fordítón. Lehet, hogy sok könyv tetszene, ha nem az a személy fordította volna, aki, vagy éppen vica versa.)

Sok szálon függő, komplex cselekmény. Az első párszáz oldalon rágtam a körmöm és csavargattam a pulcsim szélét, hogy ugyan hogyan fognak összekapcsolódni a viseltes életű, földrajzi elhelyezkedésben és korban eltérő emberek élete, majd nem csalódtam. Sok véleménnyel ellentétben én az első oldalakat is élveztem, amikor Amy és édesanyja viszontagságos életéről ír Cronin, és Cartert is sajnáltam.

Késleltetés és mozaik, amitől néha egyáltalán nem értettem, hogy mit olvasok, hogy később a fejemre csapjak (ó, szóval ezért!). A kronológiai sorrend sokszori megtörése visszaemlékezésekkel – amelyekről Cronin nem tájékoztat mindig minket, csak egy bekezdés után jön rá az ember, hogy ez bizony 10 évvel ezelőtt történt – nagyon elnyerte a tetszésem, és az is, hogy egy-egy szereplőnél mindig csak információmorzsák derültek ki, majd egyre több és több, szóval az egyes személyekről alkotott véleményem folyton változott.

A befejezést kicsit nagyobb csattanóval képzeltem ennyi oldal után, de sebaj. Miután rájöttem, hogy ez egy trilógia első része, kíváncsian várom az újabb köteteket, mert gőzöm sincs, hogyan lehet folytatni. Rendben, a Metró2033-nál is ez volt az érzésem, és csalódást is okozott a második kötet, feleslegesnek tűnt.

Az ugróját, tetszett!

 

Sladana Bukovac: Szellemmajom

Avagy “Egy pszichológus viszontagságai”

Egyik osztálytársam jóvoltából múlthéten kaptam kölcsön ezt a könyvet, amelyet nem hogy nem kértem, de a létezéséről sem tudtam. Miután a fülszöveg ígért nekem háború utáni korrupciót, internetes társkeresést, bordélyházakat és transzszexuálisokat, s állítólag a kritikusok ezt a regényt a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik, kedvem lett beleolvasni. Vajon hogyan kapcsolódnak ezek mind össze?A könyv háromnegyedéig az volt az érzésem, hogy ez a könyv nem szól semmilyen nagyobb volumenű dologról, mégis olvasmányos és letehetetlen. Pavel személyisége egy idő után szimpatikussá vált, bár néhol nem tudtam hová tenni. Az általa kitalált nevek szórakoztattak (Vén Róka, Morális Gyötrődés, Szivárványharcos..), tetszett az a kis pszichológiai háttér, a különféle emberek bemutatása, s az, ahogyan Pavel doktor lassan egy kezelendő pácienssé változott a történések áradatában. A könyv utolsó része meglepett a hosszú eseménytelenség után, s bár már 30 oldallal a vége előtt lehetett sejteni a záróakkordot, gyorsan faltam az oldalakat, hogy bizonyosságot nyerjek.

A könyv jó elmerengni és továbbgondolni a dolgokat, életünket, környezetünket, rájövünk, hogy nyugodt szívvel kérhetnénk mi is papírt egy helyi Paveltől poszttraumás-stressz miatt, s tetszett a doktor olykor előbukkanó szarkazmusa, amelyet a gyomorsav-túltengésre fogott. Először furán vélekedtem a címről, de miután elértem ahhoz a ponthoz, hogy megértsem miértjét, egyből pálfordulás következett, s örültem, amiért nem a kacsacsőrű emlőst vagy a foltos hiénát választotta az írónő.

Mint írtam volt, olvasmányos, a vége pörgős, megérte elolvasni, de soha nem lesz életem legjobb könyve. Kedvenc mondatom belőle pedig minden kétséget kizárólag a következő: „A pszichés zavarok diagnózisai közé sürgősen be kellene vezetni azt a szót, hogy „hülye”.”

 

szerzemény: Gumimatrac a Gangeszen.

Egy hete kaptam készhez Steiner Kristóf első könyvét, mely a Gumimatrac a Gangeszen címet viseli egy molyos tagnak köszönhetően. Régóta fájt a fogam erre az irományra, nagyjából azóta, hogy volt szerencsém felfedezni, Kristóf  álszerénysége és életvitele igen is valóságos, s nem egy feltűnési-viszketegségben szenvedő meleg vegán médiabohóc. Néhány cikkét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy érdekes és szimpatikus a személyisége, különleges és bölcs gondolatokkal, s általa ismertem meg jobban a Kabbala vallást. Sort kerítek az elolvasására, amint lesz időm. A Lélekbonbont Szenteste körül végeztem ki, s tetszett, de ettől az első könyvétől egy kicsit többet várok. Ja, és a könyveket megvásárolva – mint a borítót figyelmesebben tanulmányozva kiderült –  támogattam a Kids Creating Peace nevű muszlim-zsidó-keresztény békeprogramot. Nos, ez remek.