Justin Cronin: A szabadulás

Tavaly találkoztam ezzel a könyvvel, egy ismerősöm ajánlgatta a buszon utazva –emlékszem, szinte más bele sem fért az oldaltáskájába-, akit nagyon kedveltem, de sajnos mostanság nem beszélünk. Azóta nem tudtam kiverni a fejemből a borítóját, ami szerintem igen jóra sikerült.

Most végre megszereztem Nitának köszönhetően, és alighanem ez a leghosszabb könyv, amelyet mostanában elolvastam. Nagyon furcsálltam, hogy két ember fordította, úgy nagyjából fele-fele arányban. Az első öt könyv igazán tetszett (11 könyvre van osztva a kötet), majd érezhető lett a stílusváltás az újabb fordító miatt, s bár a második felében történtek a legizgalmasabb dolgok, mégis nyögvenyelősen ment néhány rész. (Eddig bele sem gondoltam, mennyi múlik a fordítón. Lehet, hogy sok könyv tetszene, ha nem az a személy fordította volna, aki, vagy éppen vica versa.)

Sok szálon függő, komplex cselekmény. Az első párszáz oldalon rágtam a körmöm és csavargattam a pulcsim szélét, hogy ugyan hogyan fognak összekapcsolódni a viseltes életű, földrajzi elhelyezkedésben és korban eltérő emberek élete, majd nem csalódtam. Sok véleménnyel ellentétben én az első oldalakat is élveztem, amikor Amy és édesanyja viszontagságos életéről ír Cronin, és Cartert is sajnáltam.

Késleltetés és mozaik, amitől néha egyáltalán nem értettem, hogy mit olvasok, hogy később a fejemre csapjak (ó, szóval ezért!). A kronológiai sorrend sokszori megtörése visszaemlékezésekkel – amelyekről Cronin nem tájékoztat mindig minket, csak egy bekezdés után jön rá az ember, hogy ez bizony 10 évvel ezelőtt történt – nagyon elnyerte a tetszésem, és az is, hogy egy-egy szereplőnél mindig csak információmorzsák derültek ki, majd egyre több és több, szóval az egyes személyekről alkotott véleményem folyton változott.

A befejezést kicsit nagyobb csattanóval képzeltem ennyi oldal után, de sebaj. Miután rájöttem, hogy ez egy trilógia első része, kíváncsian várom az újabb köteteket, mert gőzöm sincs, hogyan lehet folytatni. Rendben, a Metró2033-nál is ez volt az érzésem, és csalódást is okozott a második kötet, feleslegesnek tűnt.

Az ugróját, tetszett!